Kakukkfű

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Kakukkfű (latin Thymus) - a Yasnotkovye család illóolajos félcserje vagy törpecserje nemzetsége, vagy lipociták. A növény népszerű a kakukkfű, citromillat, hanga, bogorodszkajai fű, muhopal, disznóbors, zhadonik, füstölő, chebarka, lebyushka néven. Természetes lelőhely - Észak -Afrika, Grönland, Európa és Ázsia régiói, kivéve a trópusokat. Csak az Orosz Föderáció területén mintegy 170 faj nő. A kakukkfű az ökológiai élőhelyek sokféleségében nő: erdei legelőkön és szélein, fenyőerdőkben, sztyeppéken, sziklás lejtőkön és sziklákon.

A kultúra jellemzői

Kakukkfű-alacsony növekedésű félcserjék vagy cserjék, amelyek akár 35 cm magasak, felszálló vagy fekvő szárral, steril hajtásokkal és felálló vagy felálló lágyszárú virágzó ágakkal. A gyökérzet központi, fás. A szárak elágazottak, tövükben fásak, az egész felületen felálló szőrszálakkal borítva, lefelé hajlítva. A levelek kicsik, lekerekítettek, tojásdadok vagy lineárisan hosszúkásak, bőrösek, merevek, ülők vagy rövid levélnyélűek, szemben, egész szélűek, ritkábban fűrészesek, kifejezett erekkel rendelkeznek.

A virágok közepes méretűek, az ágak végén elhelyezkedő hosszúkás, örvényes vagy capitat virágzatban gyűjtöttek. A csésze keskenyen harang alakú vagy hengeres, kívül szőrös. A Corolla fehér, rózsaszín vagy lila, két ajkú. A felső ajak széles, félig háromkaréjos, az alsó ajak kétoldali az alaphoz képest. A gyümölcs kapszula. A magvak gömb alakúak vagy ellipszis alakúak, fekete-barna színűek. A kakukkfű június-augusztusban virágzik, a gyümölcsök augusztus-szeptemberben érnek. A kakukkfű kellemes illatú, enyhén csípős és keserű ízű. A növény jó mézes növény.

Növekedési feltételek

A kakukkfű termesztésére szolgáló talajt előnyben részesítik a világostól a közepesig, termékeny, lecsapolt, semleges vagy meszes. Nem fogadja el a savas, mocsaras és nehéz agyagos talaj kultúráját. A kakukkfű fotofil, jól fejlődik a nyílt, napos területeken. A világos árnyék nem tilos. A legjobb elődök a zöldségnövények, amelyek alatt trágyát alkalmaztak.

Szaporítás és ültetés

A kakukkfüvet magvakkal, dugványokkal és a bokor osztásával szaporítják. A harmadik módszer hatékonyabb és egyszerűbb. Ehhez az anyabokrot kiássák, gyökerekkel szétszedik, és állandó helyre vagy termesztésre a talajba ültetik. A dugványokat leggyakrabban kompakt törpe cserjék szaporítják. A 3-5 cm hosszú, lilizált éves dugványokat tavasszal levágják, majd üvegházba ültetik a gyökeresedéshez. Fontos, hogy ne engedje a víz eltömődését, mivel ez negatívan befolyásolhatja az ültetési anyagot. Jellemzően a dugványok 2-3 hét után gyökereznek.

A vetőmag módszer sem okoz különösebb nehézségeket. A magokat közvetlenül a talajba vagy üvegházba vetik. A kakukkfűmag nagyon kicsi, így a palánták alig észrevehetők, ezért gondosan figyelemmel kell kísérni fejlődésüket, különben a gyomok elfojtják a fiatal növényeket.

A kakukkfű palántában való termesztése nem tilos. Ebben az esetben a magokat március-áprilisban vetik. A palántanevelőt könnyű és nedvességáteresztő talajból, homokból és tőzegből készítik 2: 1: 1 arányban. A magokat előkészített barázdákba vetik. A vetési mélység 0,5-1 cm, optimális körülmények között a palánták 7-10 napon belül megjelennek. A palántákat május végén ültetik a talajba. Két hónapos korban a növények kompakt bokrokat képeznek, némelyikük az első évben virágzik a szezon vége felé.

Gondoskodás

A kakukkfű nem igényel etetést, a legjobb esetben szarvlisztet vagy korhadt komposztot adhatunk a szárzónához. Az öntözés ritka és bőséges, fokozódik az aszály. Az öntözés különösen szükséges a fiatal hajtások aktív növekedése és a virágzás során. A termés metszést igényel, amelyet kora tavasszal vagy közvetlenül a virágzás után végeznek. A metszés lehetővé teszi sűrű és kompakt bokrok kialakítását. A kakukkfű ellenáll a betegségeknek és kártevőknek.