2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41
Ujjrebarbara (lat. Reum palmatum) - a hajdinafélék családjába tartozó rebarbara nemzetség lágyszárú évelője. Legközelebbi rokonához, a gyógyító rebarbarahoz hasonlóan a Kínai Népköztársaság területén él a természetben. Manapság itthon és Oroszországban is termesztik, de nagyobb mértékben Szibériában. Ukrajnában és Fehéroroszországban is találhatók ujjrebarbara ültetvények.
A történelemből
Meg kell jegyezni, hogy az ujjrebarbara szilárd helyet nyert el a népi gyógyászatban. Nehéz elképzelni, de gyógyító tulajdonságairól több mint kétezer évvel ezelőtt tanultak. Ekkor került a rebarbara az európai országokba, és gyorsan népszerűvé vált a népi gyógyítók körében. Számos betegség kiküszöbölésére használták, beleértve a gyomor -bél traktus működési zavarait, az epehólyag betegségeit, a vérszegénységet és még a tuberkulózist is.
A kultúra jellemzői
Az ujjrebarbárt évelő lágyszárú növények képviselik, amelyek egyenes, enyhén elágazó, üreges szárral vannak felszerelve, és elérik a 2-3 m magasságot. A rizóma viszont megvastagodott, lerövidült, barna, több húsos járulékos gyökere van. A bazális lombozat nagy, hétkaréjas, széles, tojásdad, vöröses színű, hosszú, félhengeres levéllemezeken ül. A szár lombja kicsi, tojásdad, száraz szárnyakkal vannak ellátva, amelyek a növekedés során a legelején keletkeznek.
A virágok kicsik, nem feltűnőek, szabályos alakúak, krémszínű, vöröses vagy rózsaszín árnyalatú korona alakú perianth-val vannak ellátva, többvirágú, sűrű virágzatban összegyűjtve, mint a pánik. A virágzás nyár elején, általában június első évtizedében következik be, de az éghajlati viszonyoktól függően változhat. A gyümölcsöt vörösbarna dió képviseli, amely eléri a 10 cm -t, és közvetlenül a virágzás után érik, körülbelül július harmadik évtizedében - augusztus első évtizedében.
Növekvő funkciók
Az ujjrebarbort gyakran gyomnak nevezik, és ez teljesen hiábavaló. Sok hasznos tulajdonsággal rendelkezik, ráadásul a növény alkalmas gyógyászati, kulináris és kozmetikai célokra. A szóban forgó faj nem sorolható szerény növények közé; bizonyos követelményeket támaszt mind a talajviszonyokkal, mind a helyével kapcsolatban.
Célszerű ültetni termékeny, közepesen nedves és laza talajú területekre. A mocsaras, nehéz és agyagos talajok nem alkalmasak a tenyésztésre. Míg a helyszín lehetőleg napos, nyitott, de hideg szelektől védett, az ujjrebarbara szára meglehetősen törékeny, mivel belül üreges.
A rebarbara szaporítása magvetéssel vagy vegetatív módon történik. Meg kell jegyezni, hogy a faj aktívan szaporodik önvetéssel, ezért a felesleges példányok eltávolításával meg kell akadályozni, különben nagy területeket tölt be. Ajánlott tél előtt sorokban vetni, legalább 70-80 cm távolságot hagyva közöttük, a kultúra nem tolerálja a megvastagodott ültetéseket.
Az ujjrebarbara palántái tavasszal együtt alakulnak ki. Az első életévben a növények kis levéltömeget képeznek, amely csak négy levélre korlátozódik. A második évben hatalmas számú levél képződik, azonban aktív és gyors növekedés nem figyelhető meg. A virágzás csak a harmadik évben következik be, majd megjelennek az első gyümölcsök, amelyeket később önvetnek.
Alkalmazás
Az ujj rebarbara hatalmas számú hasznos anyagot tartalmaz, beleértve a pektineket, gyantákat, vitaminokat, szerves savakat stb. Ezért a növényt a népi gyógyászatban használják, gyógyászati és kozmetikai tulajdonságokkal rendelkezik. A rebarbarát, mint már említettük, a főzésben is használják. A fiatal levélkéket és leveleket a zöldségsaláták tartalmazzák, valamint zselét, lekvárt, kompótot és leveseket készítenek belőle.
A népi gyógyászatban a pálma rebarbarát erősítő szerként használják, hatékonyan küzd a gyomor -bél traktus rendellenességei, gyulladásos betegségek, felső légúti betegségek, bőrbetegségek (például pikkelysömör), epehólyag -gyulladás, ízületi gyulladás, furunculosis stb. A rebarbara infúziók körmét hashajtóként írják fel, mivel jól tisztítja a beleket a felhalmozódott lerakódásoktól.
Ajánlott:
Rebarbara
Rebarbara (Latin Rheum) - a hajdina család évelő lágyszárú növényeinek nemzetsége. Természetes terület - Ázsia és Európa. Jelenleg több mint 20 fajt különböztetnek meg, némelyikük különféle keresztek előállítására képes. Különösen nehéz tiszta megjelenést elérni a vetőmag módszerrel.
Szálas Rebarbara
Szálas rebarbara a hajdina nevű család egyik növénye, latinul ennek a növénynek a neve így hangzik: Rheum udulatum L. Ami magát a szálas rebarbara család nevét illeti, latinul ez lesz: Polygonaceae Juss. A rostos rebarbara leírása A rostos rebarbara egy évelő gyógynövény, amely meglehetősen erőteljes taproot -gyökérrel rendelkezik.
Rebarbara: Nem Csúcs, Nem Gyökér, Hanem Levélnyél
Míg a gyümölcsfák és cserjék még csak most kezdenek virágozni, és szűk petefészket képeznek, azok, akik kertjében rebarbara termesztenek, májusban vastag, lédús levélszemeket szednek. Úgy tűnik, hogy ilyen különleges dolgokat lehet készíteni ezekből a furcsa hatalmas botokból? Ha még soha nem kóstoltad a rebarbara, feltétlenül főzz vele kompótot, készíts gombócokat vagy süss pite -t. Hidd el, ha egyszer kipróbálta, örülni fog, hogy a rebarbara évelő növény, és a következő 7-10 évben többet ad
Hogyan Tároljuk A Rebarbara Helyesen
A rebarbara, amely Tibetből érkezett hozzánk, nagyon tápláló és hihetetlenül ízletes. Az első helyen áll a durva rostok tartalmában, amelyek alapvető szerepet játszanak az emésztésben. És az alma citrommal csak a második és a harmadik helyet foglalja el. Röviden, a rebarbara minden ember étrendjében szerepel. Annak érdekében, hogy gyakrabban használhassa, meg kell tanulnia a rebarbara megfelelő tárolását. Ezt azonban egyáltalán nem nehéz megtenni
Tavaszi Nyersdarabok Rebarbara
A rebarbara ősi kerti kultúrája sok évezred óta ismerős az emberek számára. Amint a tavaszi levegő és a talaj felmelegszik, a rebarbaraszárak visszanőnek
