Közönséges Körte

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Közönséges körte (lat. Pyrus communis) - gyümölcstermés; a Rosaceae család körte nemzetségének faja. Egy másik név a vadkörte. A természetes lefedettség Kelet -Európától Nyugat -Ázsiáig terjed. A fajtákat széles körben termesztik a mérsékelt égövi régiókban.

A kultúra jellemzői

A közönséges körte lombhullató cserje vagy fa, legfeljebb 20 m magas, sűrű, erősen elágazó koronával és ráncos kéreggel borított egyenes törzsön. A levelek sötétzöldek, fényesek, bőrösek, oválisak, lekerekítettek vagy hosszúkás lekerekítettek, hegyesek, finom fogazatúak, hosszú levélnyélre ülnek. Ősszel a lombozat barnás-arany vagy sárga színű lesz, sötét pöttyökkel. Száradáskor a levelek feketék lesznek. A virágok fehérek, fehér-rózsaszínűek vagy rózsaszínűek, egyszeresek vagy 6-12 darabból álló, virágos virágzatban gyűlnek össze, amelyek közepes hosszúságú (legfeljebb 5 cm-es) lábakon helyezkednek el, a tavalyi gyümölcsrügyekből. A bőséges virágzás májusban következik be és 15-15 napig tart.

A gyümölcsök kerek, hosszúkás lekerekített vagy körte alakúak, fajtától függően, színükben, alakjukban és méretükben különböznek. A gyümölcsök augusztus-szeptemberben érnek. A magok barna színűek, közepes méretűek. A közönséges körte az ültetés után 3-8 év múlva kezd gyümölcsöt teremni. Fontos: a közönséges körte minden fajtája öntermékeny; annak érdekében, hogy a helyszínen normális termés jöjjön létre, legalább két, egymást beporzó fajtát kell elültetni. Jelenleg sok télálló fajtát tenyésztettek, de még a tavaszi fagyok idején is gyakran hullnak virágot. A hirtelen hőmérsékletváltozások negatívan befolyásolják a virágrügyeket is. Súlyos télen a vázágak és a fa gyakran megfagynak.

Növekedési feltételek

A közönséges körte a homokos vályogot, az agyagos, a szürke erdőt és a feketeföldet, a laza, termékeny talajt kedveli. Elfogadja az iszapos-iszapos és nehéz agyagos talajokat, jó minőségű vízelvezetésnek kitéve. A tőzegláp szubsztrátjai nem alkalmasak a szóban forgó fajok termesztésére. Lejtőkön és dombokon normálisan fejlődik, ilyenkor vízelvezetésre van szükség. Negatívan utal az alföldekre és olyan területekre, ahol tavasszal nagy mennyiségű olvadékvíz halmozódik fel.

A nedvesség mértéke fontos szerepet játszik a növények termesztésében; a túlzott nedvesség vagy a fokozott szárazság nagyon nem kívánatos. A pH -reakció szerint a talajoknak semlegesnek vagy enyhén savasnak kell lenniük, lúgos talajon a növények erősen elnyomottak, gyakorlatilag nem hoznak gyümölcsöt, és különböző betegségek, köztük a varasodás érinti őket. A növények fájdalmasan reagálnak a felszín alatti vizek közeli előfordulási helyein. A közönséges körte árnyéktűrő, de árnyékos területeken nem hoz gyümölcsöt.

Szaporítás és ültetés

A közönséges körtét oltással szaporítják. Az uszuri körte, az erdei körte, az irga, a galagonya, az északi birs, a galagonya, az arónia és a hegyi kőris lehet a közönséges körte termesztett fajtáinak alanyai. Az utolsó három alanyon a körte gyengén képződik, már a második évben kis termést ad. A tapasztalt kertészek az ilyen oltásokat rövid életűnek tartják, 6-10 évig örülnek a jó terméshozamnak, ezt követően az oltási helyen letörés történhet. Ez annak köszönhető, hogy az alany nem kompatibilis a hajtással. Ha alapanyagként irgát vagy aróniát használnak, akkor a körtét bokor formájában termesztik. A berkenye közönséges alanyként is szolgálhat, ebben az esetben körteszárat oltanak a hegyi kőris gyökérnyakába. A műveletet kora tavasszal hajtják végre, a bimbótörés előtt.

Előnyös a körte palánták tavaszi ültetése; az őszi ültetés során a fiatal növényeknek nem mindig van idejük gyökeret verni a hideg időjárása előtt, és végül elpusztulnak. Az ültetőgödör méretei: mélysége 70-80 cm, szélessége-80-100 cm A palánta gyökérnyakát nem ültetés közben temetik el, hanem 6-10 cm-rel a talajfelszín felett helyezik el. Az ültetés után a törzskör talaját kissé tömörítik, bőségesen öntözik és talajtakarják szerves anyagokkal (tőzeg, száraz lehullott levelek, humusz, fűrészpor stb.). Az erőteljes fajták közötti távolságnak legalább 4-5 m-nek, az alacsony növekedésű fajtáknak-3-3,5 m-nek kell lennie. Ültetéskor humuszt vagy komposztot és foszfor-kálium műtrágyákat vezetnek be a gödörbe. Ha ezt az eljárást nem hajtották végre, a takarmányozást a szezon során végzik (1 négyzetméterre 20 g káliumsó, 20 g ammónium-nitrát, 50-60 g szuperfoszfát és 3-4 kg komposzt, ill. humusz).

Gondoskodás

Az ültetés utáni első 2-3 évben a fiatal növények gondos és időben történő gondozást igényelnek. A szárközeli zóna talaja gyommentes. A rendszeres öntözés elengedhetetlen, különösen hosszú aszály idején. Javasoljuk a talajtakarást, ez az eljárás megvédi a gyökereket a túlmelegedéstől, és jelentősen leegyszerűsíti a karbantartást. A műtrágyákat 2-3 évente egyszer alkalmazzák. Súlyos kimerültség esetén az etetést évente egyszer végezzük. Ajánlott adagok éves etetéshez: komposzt vagy humusz - 3 kg, szuperfoszfát - 10-20 g, ammónium -nitrát - 15 g, kálium -klorid - 5-10 g.

Télre a törzs közeli zónát vastag talajréteggel szigetelik, a törzseket lucfenyő ágakkal kötik össze. Kívánatos a fatörzsek meszelése, fiatal fáknál krétaoldatot, felnőtteknél mészoldatot használnak. Szisztematikus formázás és egészségügyi metszés szükséges a közönséges körte esetében. A termelékenység és a termés jellege a megfelelően kialakított koronától függ.