Boglárka Csípős

Tartalomjegyzék:

Boglárka Csípős
Boglárka Csípős
Anonim
Image
Image

Boglárka csípős a család egyik boglárka nevű növénye, latinul ennek a növénynek a neve így hangzik: Ranunculus acris (L.) (R. aceranct. CR. Stevenii Andrz.). Ami magát a maró boglárkacsalád nevét illeti, latinul így lesz: Ranunculaceae Juss.

A maró boglárka leírása

A maró boglárka évelő gyógynövény, amely kifejezetten serdülő, szálas gyökerekkel és egyenes, elágazó szárral rendelkezik. Ennek a növénynek az alsó levelei hosszú levélnyélűek, a körvonalukban lévő lemez ötszögletű lesz, és rombuszos és fogazott lebenyekkel is tenyeres. A maró boglárka felső levelei majdnem ülők, háromoldalúak és lineáris fogakkal vannak ellátva. Ennek a növénynek a virágainak átmérője körülbelül másfél-két centiméter, öt préselt hajú csészelevelet és öt aranysárga szirmot látnak el. A maró boglárka gyümölcse gömb alakú többgyökeres. Az ilyen dió ferde, ívelt vagy egyenes orrral lesz ellátva.

Ennek a növénynek a virágzása tavasz és nyár végén következik be. Természetes körülmények között maró boglárka található Ukrajna, Nyugat -Szibéria, Fehéroroszország területén, valamint Oroszország európai részén, csak a déli és a Távol -Észak kivételével.

A maró boglárka gyógyászati tulajdonságainak leírása

A boglárka maró nagyon értékes gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, míg e növény gyógynövényét gyógyászati célokra ajánlott használni. A fű fogalma magában foglalja ennek a növénynek a virágait, szárait és leveleit. Az ilyen gyógyászati alapanyagokat a maró boglárka teljes virágzási ideje alatt kell betakarítani.

Az ilyen értékes gyógyászati tulajdonságok jelenlétét a növény friss gyógynövényének összetételében található ranunculin-glikozid-tartalommal kell magyarázni, amelyet hidrolízis során glükózra és proteanemonin-lakton-hidroxi-vinil-akrilsavra bontanak. Valójában egy ilyen glikozid ranunculin olajos folyadék, amely nagyon jellegzetes és meglehetősen csípős szaggal lesz ellátva. Meg kell jegyezni, hogy egy ilyen vegyület instabil, és idővel anemoninná, majd inaktív anémiumsavvá alakul.

Ennek a növénynek a friss fűjében is vannak tanninok, alkaloidok, szaponinok, glikozidok, karotin, C -vitamin és a következő flavonoidok: kaempferol, kvercetin és ezek glikozidjai.

Ami a hagyományos orvoslást illeti, a maró boglárka nagyon elterjedt itt, mint nagyon hatékony hólyag és helyi irritáló. Ezenkívül egy ilyen növényt fejfájás, köszvény, reuma, égési sérülések, sebek, furunculosis és tonik kezelésére használnak. A maró boglárka virágok alapján készített húsleves ajánlott tuberkulózis, sérv és különböző gyomorbetegségek esetén.

Figyelemre méltó, hogy korábban a növény virágainak főzetét használták malária kezelésére. Ajánlott dörzsölni kenőcsökkel a virágoktól megfázás esetén, és emellett a korábban maró boglárka nedvével megnedvesített vattát is fel kell kenni a fájó fogakra. Májbetegségek esetén a virágok főzése kis adagokban meglehetősen hatékony. A homeopátia ennek a növénynek a friss gyógynövényét használja a neuralgia, a köszvény és a különböző bőrbetegségek kezelésére. A mongol gyógyászatban ezt a növényt stimulánsnak tekintik, a tibeti orvoslás pedig maró boglárt használ sebgyógyító szerként. Ezenkívül a tibeti orvoslás a növény friss gyógynövényét használja a gennyes folyamatok kezelésére.

Ajánlott: