Tiszafa

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Tiszafa (lat. Taxus) - a tiszafafélék örökzöld cserjék és fák nemzetsége. A természetben tiszafa található a Kaukázus és Európa tűlevelű erdeiben. Csak hét faj nő természetes körülmények között.

Jellegzetes

A tiszafa olyan cserje vagy fa, amelynek sűrű koronája van, fiatal korában sima törzse van, és hosszában barázdált, érett és kavargott ágakban. A nemzetség legtöbb tagjának kérge vörösesbarna vagy vöröses. A tűk spirálisan helyezkednek el, felfelé irányulnak, a vízszintes hajtásokon a tűk kétsorosak, lineárisak, majdnem fésűszerűek, gyakran sarlóívesek. Külsőleg a tűk hosszirányú véna, belül két szürkés vagy sárgászöld sztómás csík. A tűkben nincsenek gyantacsatornák.

A kúpok hímek, gömb alakúak, rövid lábakon ülnek, pikkelyekkel borítva az egész felületen. Mivel a tiszafafélék gimnázium típusú növények, nem képeznek virágot és ennek megfelelően gyümölcsöt. Az érett mag ovális-tojásdad, sajátos serleg alakú tető veszi körül, amely nem nő együtt vele. A magvak és a növény minden része toxinokat tartalmaz, ezért rendkívül mérgezőek. A tiszafa lassan növekszik, de a növények átlagéletkora 1500-2000 év. Vannak példányok, amelyek 3500-4000 évig élnek.

Növekedési feltételek

A tiszafa a nedves, tápláló, enyhén lúgos vagy semleges talajt részesíti előnyben. A meszes nem tiltott. A talajvíz szintje nem kevesebb, mint 1,5 m. Minden faj saját követelményeket támaszt a termesztési feltételekkel szemben, például a hegyes tiszafa a legjobban az agyagos és enyhén podzolizált talajokon, a bogyós tiszafa - enyhén savas, nem mocsaras talajon fejlődik.

A nemzetség legtöbb képviselője negatívan viszonyul a vizes talajokhoz, különösen a növényekhez a mérgező anyagok és nehézfémek talajban való jelenléte iránt. A sós talajok káros hatással vannak a tűk minőségére, sárga színű lesz. Ha a helyszínről beszélünk, akkor ebben a tekintetben a tiszafa igénytelen. Napos és erősen árnyékos területeken is normálisan fejlődhetnek.

Leszállás

A tiszafa három hónapon belül gyökeret ver. Az ültetési anyagot hideg üvegházakba vagy nyílt talajra ültetik. A tiszafa termesztésének időszaka dugványok ültetésével 6-7 év. Az ültetőgödröket előzetesen előkészítik, egyharmadukat megtöltik egy speciális talajkeverékkel, amely tőzegből, homokból és gyepterületből áll, 2: 2: 3 arányban.

Az ültetés során 50-70 g nitroammofoska-t vagy 100 g Kemira-univerzális műtrágyát kell hozzáadni. A vízelvezetés is szükséges, mivel vízelvezetésként 10 cm-es rétegű törött téglát vagy kavicsot használhat, ültetés után a törzs közeli zóna talaját öntözik és talajtakarják fűrészporral, fenyőtűvel vagy tőzeggel.

Gondoskodás

A tiszafa gondozása ritka öntözésből (havonta egyszer, faonként 9-10 liter) és szisztematikus permetezésből áll (legalább kéthetente egyszer). Szükséges a szárközeli zóna lazítása és gyomlálása is. Optimális lazítás 10-15 cm mélységig A tiszafa pozitívan viszonyul a nyíráshoz és a metszéshez, a növények koronája bármilyen formát kaphat.

Télen a fiatal növények szárközeli övezetét tőzeg vagy humusz borítja, körülbelül 5-7 cm-es réteggel, a növényeket pedig nátron-buman vagy lucfenyő ágak borítják. Ezek az anyagok segítenek megvédeni a növényeket a leégéstől. A felső öltözködést évente végzik. Ebből a célból a nitrophoska, a komplex ásványi műtrágyák és a Florovit ideálisak.