Fekete -tengeri Rebarbara

Tartalomjegyzék:

Videó: Fekete -tengeri Rebarbara

Videó: Fekete -tengeri Rebarbara
Videó: Így készíts biolevet permetezéshez 2024, Április
Fekete -tengeri Rebarbara
Fekete -tengeri Rebarbara
Anonim
Image
Image

Fekete -tengeri rebarbara (lat. Reum rhaponticum) - a rebarbara nemzetség ritka képviselője. Gyakran nevezik kerti rebarbara. A természetben Oroszország területén található, főleg a mérsékelt övben. A kultúrában ritkán termesztik, bár kulináris tevékenységekre alkalmas. Ezenkívül nagy gyógyító képességgel büszkélkedhet.

A kultúra jellemzői

A fekete -tengeri rebarbarát évelő lágyszárú növények képviselik, erős (idővel) fás rizómával felszerelve. A szárak viszont meglehetősen vastagok, erőteljesek, lehetnek zöldek vagy vörös-zöldek. Széleiken nagy, enyhén hullámos lombok koronázzák őket. A virágok hatkaréjosak, apikális pánikszerű virágzatba gyűjtenek, amelyek a szárból alakulnak ki.

A gyümölcsöket, mint a nemzetség más képviselőit, háromszög alakú dió képviseli, fejlett szárnyakkal. Külsőleg a fekete -tengeri rebarbara nem sokban különbözik legközelebbi társaitól, de mégis vannak megkülönböztető jegyek. Vastagabb és rövidebb rizómájuk van, lombozatuk ovális, nem ujj vagy karéjos.

Növekvő funkciók

A fekete -tengeri rebarbara nem szeszélyes növény, azonban sikeres termesztéséhez számos szabályt be kell tartani. Tehát a faj termesztésére szolgáló talaj előnyösebb, mint a nedves, tápláló, laza. Míg a helyszín lehetőleg napos és nyitott. Az ilyen területeken a növények aktívabban fejlődnek, ráadásul lédús zöldeket alkotnak, amelyeket kulináris célokra lehet használni.

Nehéz, sós és száraz talajon a fekete -tengeri rebarbara hibásnak tűnik. Lassú növekedés, zsugorodó lombozat és egyéb negatív jellemzők figyelhetők meg. Az ilyen helyekről lehetetlen jó termést szerezni. Hasonló a helyzet az árnyékos területeken is, mivel a növény napfényhiányban szenved, és ennek megfelelően elmarad a növekedéstől.

Ha a talaj tápértékéről beszélünk, akkor itt is fontos megfigyelni a trágyázás gyakoriságát. Az ültetés előtt, majd háromévente be kell vinni a szerves anyagokat. Ásványi műtrágyákat is alkalmaznak az ültetés előtt, majd minden tavasszal, szükség szerint és a talaj állapotától függően. A meszezésre csak akkor van szükség, ha a pH 5,5 alatt van.

A tenyészet szaporítható magvak vetésével vagy vegetatív módon, azaz a rizóma felosztásával. A második módszer a kertészek körében a legfontosabb. Az osztást az őszhez közelebb hajtják végre, lapáttal ásnak a bokorban. Fontos, hogy részvényenként egy egészséges vese legyen. Közvetlenül a felosztás után az anyagot állandó helyre kell ültetni, nem lehet sokáig a szabadban tartani, különben a megosztás nem fog gyökeret ereszteni.

Az ültetés előtt a talajt óvatosan fel kell ásni, és mélyen - legalább 90-100 cm, mert a kultúra gyökerei messze a mélybe hatolnak. Ezután rothadt trágyát vagy humuszt és ásványi műtrágyákat vezetnek be. A vágást úgy ültetik, hogy a vese 3 cm -re a föld alatt helyezkedjen el. Miután tömörítették és bőségesen öntözték. Szükség esetén fedje le az alacsony hőmérséklet ellen.

A magvetést ősszel, azaz közvetlenül a magok begyűjtése után is elvégezzük. Ha a vetést tavaszra helyezi át, a magvak előzetes hidegrétegzést igényelnek, ami a kertészeknek némi nehézséget okoz. Tél előtt vetve a magvak természetes rétegződésen mennek keresztül. A magokat legfeljebb 3 cm mélységben, ideális esetben 2 cm-re temetik el. A palánták együtt jelennek meg, általában 2-3 hét múlva. Szükség esetén a terményeket ritkítják, 20-25 cm távolságot hagyva a fiatal növények között. A kifejlett növényeket 2 év után állandó helyre ültetik.

A fekete -tengeri rebarbara gondozása szabványos eljárásokból áll - öntözés, trágyázás és könnyű lazítás. A gyomirtás elsősorban az első és a második évben szükséges, később a növények aktívan nőnek, és nagy lombozatot képeznek, amely eltakarja a talajt és megakadályozza a gyomnövények növekedését. Az öntözést az ültetés / vetés pillanatától kezdve végzik, és augusztusig tartanak.

Ajánlott: