Szibériai Aquilegia

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Szibériai aquilegia (lat. Aquilegia sibirica) - virágzó dekoratív kultúra; a számos Boglárka család Aquilegia nemzetségének képviselője. A természetben nedves réteken, folyópartok mentén, hegyekben, lombhullató és fenyőerdőkben fordul elő. Természetes terület - Mongólia északi és nyugati régiói, Szibéria nyugati és keleti része, valamint Közép -Ázsia egyes országai, köztük Kazahsztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Kultúrában használják, de nem gyakran. Elsősorban személyes udvarok és nyaralók tereprendezésére termesztik.

A kultúra jellemzői

A szibériai aquilegiát legfeljebb 60 cm magas évelő növények képviselik, amelyek a növekedés során többszárú buja bokrokat képeznek, áttört hármas vöröses-zöld lombokba burkolva. A bokrok fölött apró kék, lila-kék és fehéres virágok emelkednek, vékony rövid sarkantyúkkal felszerelve, amelyek különleges vonzerőt kölcsönöznek a növényeknek. A virágok átmérője nem haladja meg az 5-5,5 cm-t.

A szibériai aquilegia virágzását május harmadik évtizedében figyelik meg, néha később is, a termesztett terület éghajlatától függően. A virágzás körülbelül 3-4 hétig tart. A gyümölcsök július második -harmadik évtizedére érnek, a lombozat ekkor sárgás színt kap és elpusztul. A szóban forgó faj, ellentétben például az olimpiai aquilegiával, nem büszkélkedhet másodlagos virágzással, de ez egyáltalán nem befolyásolja a növény dekoratív tulajdonságait.

A rövid virágzás ellenére az amatőr kertészek aktívan művelik a szibériai aquilegiát. A faj az aszályálló, fagyálló és kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló kategóriába tartozik, bár kedvezőtlen években és megfelelő ellátás hiányában gyakran ez utóbbi tényező figyelhető meg.

Jelenleg a szibériai aquilegiát több fajta képviseli, köztük az "Adba" nevű fajta különös népszerűséget és szeretetet nyert. Jellemzője a növények, amelyek buja bokrokat képeznek, rengeteg fehér virággal. A szóban forgó faj egyébként az egyik legtartósabb, még a hosszan tartó meleg semmiképpen sem befolyásolja az egészségét, csakhogy a virágok kisebbek lehetnek.

A növekedés finomságai

Általában az aquilegia nem nevezhető szeszélyes növényeknek, és a szibériai aquilegia sem kivétel. A legjobb eredmények, nevezetesen az aktív fejlődés és a bőséges virágzás elérése érdekében azonban célszerű bizonyos feltételeket betartani. Tehát a termést könnyű, laza, tápláló és közepesen nedves talajú területekre kell ültetni. Javasoljuk a rothadt szerves anyagok és ásványi műtrágyák bevezetését. Aktiválják a még éretlen növények növekedését, és felgyorsítják a palánták vagy osztódások túlélési folyamatát.

A kultúra termesztésére szolgáló talajt előre előkészítik, 20-25 cm mélyre ássák, és alaposan meglazítják, csomók nélkül. A palántákat június első évtizedében ültetik, a növények közötti távolságot 20-30 cm-en tartva, ami a bokor tömörségétől függ. Ajánlott a magas fajták ültetése 30 cm távolságra, az alulméretezett fajták kisebb réssel vannak megelégedve.

Fontos megjegyezni, hogy a szibériai aquilegia, a nemzetség többi képviselőjéhez hasonlóan, bőségesen magvetett, és a tavasszal megjelenő példányokat azonnal el kell távolítani, különben kitöltik a virágoskertet vagy a kijelölt területet, sűrűvé változtatva zöld tömeg, amely nem fog tetszeni a gyönyörű virágzásnak. Ezenkívül a megvastagodott ültetvényeket fenyegetik a betegségek és kártevők.

Egy másik szempont, amelyet figyelembe kell venni a szibériai aquilegia termesztésekor, az, hogy a növények akár 4-6 évig is nőhetnek egy helyen, ezt követően osztásra van szükségük. Ekkor a bokrok csupaszok és különböző irányokban szétesnek, elveszítve dekoratív hatásukat. Valójában a régi bokrok nem büszkélkedhetnek gazdag és bőséges virágzással. A termés gondozásában nincs sajátosság, elegendő az időben történő gyomlálás, öntözés és etetés.