Viburnum Villás

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Viburnum villás (lat. Viburnum furcatum) - az Adoksovye család Kalina nemzetségének faja. Természetes lelőhely - Korea, Japán, Kuril -szigetek és Szahalin. A természetben elsősorban erdőszéleken, hegyi lejtőkön, vegyes, nyír- és tűlevelű erdők erdeiben és aljnövényzetében nő. Idővel a villás viburnum sűrű bozótot képez. A kultúrában a szóban forgó faj nagyon dekoratív, személyes kerttelkek és városi parkok tereprendezéséhez használják Oroszország déli és keleti régióiban.

A kultúra jellemzői

Fork Viburnum egy lombhullató cserje, legfeljebb 4 m magas, amely villás elágazással különbözik a többi fajtól. Egyenes, felfelé néző ágai vannak, amelyeket sima szürkésbarna vagy vöröses kéreg borít. A fiatal hajtások serdülő, sárgás árnyalatúak. A levelek vörösesbarna vagy sárgászöldek, lekerekített tojásdadok vagy lekerekítettek, tompák vagy rövid csúcsúak a végén, szív alakú talppal, széle mentén fogazott, legfeljebb 25-30 cm hosszúak. Kívülről a levelek csupasz, belül - tomentóz -pubescent, közelebb az őszhez - pubescent az erek mentén.

Nyár végén a lombozat málna vagy lila-lila árnyalatúvá változtatja színét. A virágok kicsik vagy közepesek, fehérek, ernyős virágzatban gyűjtenek. Gyümölcsök lédúsak, húsosak, enyhén megnyúlt, tojásdad-ellipszis alakúak, legfeljebb 1 cm átmérőjűek, éretten feketék, egy tojásdad magot tartalmaznak. A virágzás május-júniusban következik be. A Viburnum villák dekoratívak a kertészkedés során a levelek lehullásáig. Kiváló autogén (őszi virágoskertek). Nagyon válogatós a talajviszonyok között, rendszeres nedvességet igényel. Nem tolerálja a szárazságot és a nyári meleget.

A növekedés finomságai

A Viburnum villa a termékeny, jól nedvesített, semleges vagy enyhén savas talajok ragasztója. A könnyű agyagos talajok optimálisak. A kultúrának intenzív megvilágításra és védelemre van szüksége a hideg szelektől. A fajok nem különböznek a téli állóképességtől; súlyos télen a növények a gyökérnyakig lefagynak, ezért télen menedéket igényelnek. A Viburnumot villás magvak, félig lignifikált és zöld dugványok szaporítják.

A palántákat kora tavasszal érdemes ültetni, a déli régiókban az őszi ültetés lehetséges. A gondozás szabványos, ugyanaz, mint a nemzetség más tagjainál, az egyetlen különbség a bőséges nedvesség, különösen a száraz időszakokban. A metszés is szükséges: tavasszal 5-7 évente egyszer végeznek egészségügyi metszést és ritkítást. Fontos a kártevők és betegségek elleni megelőző kezelés.

Betegségek és megelőző kezelések a kártevők ellen

A viburnum villákat ritkán érintik betegségek. A leggyakoribb betegségek a lisztharmat és a különféle foltosodás. A lisztharmat a hűvös és párás nyarak eredménye, mert az ilyen körülmények kedvező környezetet teremtenek a gombaspórák terjedéséhez. A betegség leküzdésére réz-szappan folyadékot (40 g szappan, 100 g réz-szulfát 10 liter vízre), vektrát vagy fahamut használnak.

A foltok elleni küzdelem hasonló módon történik. A vízben oltott mész és a Bordeaux folyadék szintén hatékony a foltosításban. A betegségek és kártevők elleni megelőző kezelések során nem tilos természetes főzeteket és infúziókat használni, például bors, fokhagyma oldat, narancshéj vagy citrom infúziók, körömvirág vagy közönséges körömvirág infúziók. A kártevők elleni védekezéshez nem kívánatos rovarirtó szereket használni, csak súlyos károk esetén.

Alkalmazás

Kalina hosszú évek óta híres gyógyító tulajdonságairól. A gyümölcsök magas vérnyomás, szív- és idegrendszeri betegségek esetén hasznosak. Fájdalomcsillapító, hashajtó és antibakteriális hatásuk van. Sok vitamint (C, K és P), tannint, gyantát, aszkorbinsavat, makrotápanyagokat és karotint tartalmaznak. A gyümölcsökből zselét, szirupot, zselét és lekvárt készíthet. A bogyókat gyakran cukorral őrlik és fagyasztják. A viburnum bogyók hosszú távú hőkezelése nem tehető ki, mivel elveszítik előnyeiket.