Szakállas Szegfű

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Szegfű szakállas, vagy török - Ez egy kétévenkénti lágyszárú dísznövény, melynek neve latinul így hangzik: Dianthus barbatus. Ez a virágkultúra a szegfű családhoz tartozik, hazája Közép -Európa és a Kaukázus. A tájtervezők, kertészek és virágüzletek körében az egyik legnépszerűbb virág, mivel szerény, hosszú és színes virágzási periódussal rendelkezik, valamint finom finomított aromájú.

A kultúra jellemzői

A szakállas szegfű egyenes csomós szárú, 40 centiméter magasra emelkedik; lineáris - lándzsás lombozat sötétzöld színű, a szár tövénél felhalmozódott; a sűrű bársonyos pánikszerű virágzatba gyűjtött, öt szirmból álló miniatűr virágok keskeny körömvirággal rendelkeznek. Ennek a növényfajnak a gyümölcse egy hengeres doboz, számos foggal. A szegfű szakállas nagyon népszerű a tenyésztők körében, és számos hibrid fajtát tenyésztettek a részvételével.

Fajták

Schneeball - ennek a fajta bokornak lekerekített alakja van, körülbelül 40 centiméter átmérőjű. A levelek és hajtások mélyzöldek. Hófehér kettős virágok, szélein fogazott, körülbelül 10 centiméter átmérőjű. Csokrok készítésekor a legszebb.

Kupferrot fajta (Kupfcnot). A gömb alakú, 38-45 centiméter átmérőjű bokor meglehetősen nagy, élénkvörös virágokkal rendelkezik, amelyek átmérője nem haladja meg a 3 centimétert, szűk buja virágzatot képez, valamint gazdag, zöld, lineáris lándzsa alakú lombozatot a kocsány tövében.

A Diademet (Diadem) egy nagyon magas hibrid képviseli, eléri az 50 centiméteres magasságot, e fajta megkülönböztető jellemzője a lombozat, élénkzöld színű, gazdag bordó túlcsordulással. A virágok élénkpiros színűek, fehér szemmel és mélyen szaggatott szirmokkal a szélük mentén, mérete nem haladja meg a 2 centimétert.

Reprodukció

A figyelembe vett virágkultúrának számos tenyésztési lehetősége van, ezek közül a leggyakrabban használt: magvak, zöld dugványok és bokorosztás. Május harmadik évtizedétől kezdve a magokat sorba vetik az előkészített talajba, körülbelül 10-15 nap múlva az első hajtások megjelennek. A nyári időszak vége felé apró hajtások kezdenek kifejlődni, amelyeket állandó helyre kell ültetni, a bokrok közötti távolságot 20-30 centiméteren tartva. Célszerű nem késleltetni a palánták átültetését, mivel a szakállas szegfű könnyebben tolerálja a téli időszakot, amikor a bokornak sikerült gyökeret vernie és szilárdan növekednie.

Amikor ezt a fajta növényt magvakkal tenyésztik, nagy a valószínűsége, hogy heterogén anyagot kap, elveszítheti egy adott fajta nagyon értékes tulajdonságait, például a bokor magasságát vagy a virágzat frottír textúráját. A szakállas szegfű minden fajtájának egyediségének megőrzése érdekében a legjobb a fiatal dugványok szaporítása. Június elején levágják egy felnőtt kétéves bokorból, és árnyékos, hűvös helyre ültetik. Folyamatos karbantartással, amely magában foglalja a rendszeres permetezést és mérsékelt öntözést, a fiatal cserjék az átültetést követő három héten belül gyökeret eresztenek, és szeptember elejéig elültethetők állandó termőterületükön.

A bokor felosztása nem a legrelevánsabb szaporodási módszer, főként akkor használják, ha a bemutatott virágkultúra legritkább fajtáinak megfiatalítására van szükség. Ehhez a módszerhez egy felnőtt évelő növényt választanak ki, és több egyenlő részre osztják, amelyek száma a bokor eredeti méretétől függ, majd nyílt terepen ültetik. A növény elkülönített részei ugyanabban az évszakban kezdenek virágozni, de amíg a növény teljesen nem alkalmazkodik, nem kell bőséges virágzásra számítani. A legszínesebb és bőséges virágzás elérése érdekében napos földterületet kell felvenni és a talajt jól megtermékenyíteni, ehhez a legjobb, ha négyzetméterenként 4 kilogramm humuszt használnak.