Aralia Tüskés

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Szúrós Aralia (lat. Aralia spinosa) - gyógyító és dekoratív kultúra; az Araliev család Aralia nemzetségének képviselője. Vadon nő folyóvölgyekben, alföldeken, lombhullató erdőkben, valamint nedves és mély talajú területeken Észak -Amerikában. A kultúrában a fajt nem találják olyan gyakran, bár ígéretesnek tekintik. Mind tájrendezésre, mind gyógyászati alapanyagok beszerzésére használják.

A kultúra jellemzői

Az Aralia tüskés lombhullató fa, legfeljebb 15 m magas, a kultúrában gyakrabban bokor formájában található. A törzs vékony, sötétbarna repedezett kéreg borítja, fiatal korában számos tüskével van kitűzve. A hajtások szúrósak, zöld színűek, vastag fehér maggal rendelkeznek. A levelek levélnyélűek, legfeljebb 80 cm hosszúak, a csúcsos levelek hegyesek, tömör véglevelűek; a középső levelek kettős-hegyesek; az alsó levelek hármasak. A szórólapok tojásdadok, sűrűek, hegyesek a hegyükön, ék alakú vagy lekerekített alapúak, széle mentén fogazott, enyhén tüskés, kívül zöld, hátul szürke.

A virágok kicsik, sokfélék, nagy, 50 cm hosszú, pánikszerű virágzatban gyűlnek össze A virágzat központi tengelye megnyúlt. A gyümölcsök átmérője legfeljebb 7 mm, fekete színűek. A szóban forgó faj július végén - augusztus elején 2 hétig virágzik, a gyümölcsök szeptember végén érnek. A tüskés arália növekedési üteme az első 3-4 évben átlagos, ezt követően a növekedés jelentősen lelassul. A virágzás az ültetés után 4 évvel kezdődik, 5-6 év múlva kezd gyümölcsöt teremni. A kultúra évente és bőségesen terem. A faj télálló, súlyos télen a gyenge és éretlen hajtások megfagyhatnak.

A termesztés, az ültetés és a szaporodás finomságai

A tüskés Aralia fotofil, de jobban fejlődik és aktívabban nő félárnyékos, szórt fényű területeken. A kultúra igénytelen a talajviszonyokhoz képest, bár a sikeres termesztéshez nedves, lecsapolt, termékeny, laza és áteresztő talajok ajánlottak. A növényeket nem szabad olyan helyre ültetni, ahol tavasszal olvadékvíz halmozódik fel. Ezenkívül az Aralia nem fogad el nehéz, erősen savas és vizes talajokat. A kultúra semleges a széllel szemben.

A szóban forgó faj, az Aralia nemzetség többi képviselőjéhez hasonlóan, jól reagál az ásványi műtrágyákkal történő trágyázásra és az öntözésre. Annak ellenére, hogy a növények szárazságállóak, az eső hosszú távollétében bőséges öntözésre van szükség. Célszerű tavasszal műtrágyákat folyékony formában kijuttatni, azokat közvetlenül az olvadó hóra szórhatja. Ajánlatos kizárni a törzs közeli zóna ásását, mivel a növény gyökereinek fő része közelebb van a talajfelszínhez. A palánták ültetésénél műtrágyákat is alkalmazni kell.

Az arália tüskésen szaporodik magvakkal, gyökércsípőkkel és dugványokkal. A vetőmag -módszert rendkívül ritkán alkalmazzák, mivel csírázási arányuk alacsony, és ha kihajtanak, akkor csak a vetés utáni harmadik évben. Ezenkívül fontos a növények alapos gondozása. Különös figyelmet kell fordítani az öntözésre, különben a magok nem csíráznak. Mi az oka a hosszú csírázásnak? A helyzet az, hogy az aralia mag embriója 1 és 2 évig fejletlen, a harmadik évben érik és növekedni kezd.

A vizsgált fajok legmegbízhatóbb módja a gyökérszívók által történő szaporodás. Mint említettük, a növények gyökerei a talaj felszínén helyezkednek el, rajtuk nagy számban képződnek mellékágak, amelyek ültetési anyagként alkalmasak. A tüskés arália palántákat tavasszal kell elvégezni, mielőtt a levelek kinyílnak, vagy ősszel a lombozat lehullása után.

Az ültetőgödör alján jó vízelvezetést végeznek, és a talajkeverékből (termőtalaj, humusz és ásványi műtrágyák) egy kis domb képződik. Fontos megjegyezni: az elkészített tésztát legalább 2 héttel korábban kell elkészíteni. A palánta ültetése után a törzs közeli övezet bőséges öntözését és talajtakarását végezzük 2-4 cm rétegű tőzeggel.