Analallis

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Anagallis (lat. Anagallis) - virág- és gyógyító kultúra; a Primroses család kis nemzetsége. Egyéves, kétéves és évelő fajokat tartalmaz. Egy másik név a teljes munkaidős szín. A nemzetség képviselői az egész bolygón elterjedtek, beleértve a trópusokat is, például Afrikában és Madagaszkáron. Emellett természetes példányok is befoghatók az európai országokban, Észak- és Dél -Amerikában, valamint a Közel -Keleten. A kultúrában gyakran termesztik, mivel híres magas dekoratív tulajdonságairól.

A kultúra jellemzői

Az Anagallist egynyári, két- és évelő növények képviselik, törékeny, egyszerű és erősen elágazó szárral felruházva. A lombozat viszont ellentétes, teljes szélű, ülő, néha gyűrűs. A virágokat ötkaréjos csészék jellemzik, lándzsás vagy fürt alakú lebenyekkel, amelyek oldalra terelődnek.

Ezenkívül a harang alakú vagy kerék alapú koronák a virágokban rejlenek, amelyek fajtól függően hófehér, kék-kék, halványkék, piros, tégla vagy narancssárga színűek. Az Anagallis gyümölcsöket gömb alakú, ijesztő kapszulák képviselik, amelyek nagyszámú kis lapos kúpos magot tartalmaznak.

Gyakori típusok

A kultúrában csak két típus terjedt el:

• Mezei anagallis (lat. Anagallis arvensis) - talajtípus; magassága nem haladja meg a 25-30 cm-t. Híres számos közepes méretű virágról, amelyek a levél hónaljában képződnek. Alakjuktól függően gazdag piros vagy kék színűek lehetnek. Ezenkívül a fajt fényes zöld lombozat jellemzi, irizáló és kifejezett fényű.

• Anagalis nagyvirágú (lat. Anagallis grandiflora) - évelő növény, amelyet Európában és Oroszországban termesztenek éves termésként. Ez a szempont összefüggésben áll a télálló tulajdonságok hiányával; gyakran hideg télen a növények még a hóréteg alatt is lefagynak. A nemzetség ezen képviselőjét nagy kék virágok jellemzik, amelyek csak a napon nyílnak. Felhős időben és éjszaka a virágok bezárulnak, elrejtve földöntúli szépségüket. A szóban forgó faj a díszkertészetben a legfontosabb, mivel bőséges és hosszú virágzással büszkélkedhet, általában szeptember közepéig tart.

A kultúra használata

Fontos megjegyezni, hogy a nemzetség képviselőit nemcsak a díszkertészetben, hanem az alternatív gyógyászatban is aktívan használják. A tudósok bebizonyították, hogy a szárított gyógynövény -anagallis főzete és infúziója hatékony a rák, az álmatlanság, a depresszió és még a veszettség elleni küzdelemben. Ha azonban orvossal való konzultáció nélkül használja, káros lehet, mivel a légi rész mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek mérgezést okozhatnak. Mielőtt az anagallis infúziót vagy főzetet bevenné a kezelési komplexbe, fontos, hogy konzultáljon szakemberrel, és szigorúan kövesse az ajánlásait.

Növekvő funkciók

Leggyakrabban az Anagallist magvak vetésével szaporítják. Vethetők nyílt terepen és palántákon keresztül is. A második módszer a legrelevánsabb. A palánták vetését április harmadik évtizedében - május első évtizedében - végzik. A palánták 10-14 nap alatt jelennek meg együtt. Ha a palántákat megfelelő gondozással és kedvező feltételekkel látja el, a palánták gyorsan erőre kapnak. A nyílt terepen történő leszállást legkorábban június első évtizedében érdemes elvégezni.

Gyakran előfordul, hogy a kertészek és virágüzletek vegetatív módon szaporítják a növényt, pontosabban dugványokkal. A dugványokat viszont május második évtizedében szüretelik. Általában a dugványok gyorsan gyökereznek, majd nyílt talajba ültethetők. Egyébként a kultúra sikeres termesztésének talaja előnyösebb, ha rosszul termékeny, közepesen nedves, laza és könnyű. Nem szereti a mocsaras, nehéz, erősen savas és sós talajokat.

Anagallis igénytelen a távozásban. Nincs szüksége felső öltözködésre, azonban ha a talaj túl szegény, tavasszal rothadt szerves anyagokat adhat a talajhoz, például humuszt és komplex ásványi műtrágyákat, de kis mennyiségben. De az öntözésre különös figyelmet kell fordítani. Ha az időjárás száraz és napos, ajánlott bőséges öntözést biztosítani, de kerülje a vizesedést.