Erdei Szőlő

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Erdei szőlő (lat. Vitis sylvestris) - cserje szőlő; a szőlőfélék családjába tartozó szőlőnemzetséghez tartozó Kulturális szőlő (Vitis vinifera) alfaja. Természetes körülmények között erdőkben, folyóvölgyekben és sziklás lejtőkön nő Közép -Ázsiában, a Földközi -tengeren, a Kaukázusban, Oroszország európai részén, Moldovában és Ukrajnában.

A kultúra jellemzői

Az erdei szőlő évelő, akár 20 m hosszú, fás liana, szürkésbarna, finom barázdájú kéreggel borított hajtásokkal, felnőttkorban hámlasztva. A fiatal hajtások enyhén bordázottak, később szögletesek és simaak. A levelek zöldek, 3-5 tipusúak vagy csaknem egészek, lekerekített tojásdadok, csupaszok vagy szőrszálakkal borítottak, legfeljebb 10 cm hosszúak, széles bevágással rendelkeznek az alján. Ősszel a lombozat arany színt kap, gyakran narancssárga foltokkal vagy foltokkal. A virágok kétlaki, kicsik, sárgászöldek, kifejezett aromájúak, pánikszerű virágzatban gyűjtenek.

Gyümölcsök gömb alakúak, feketék, kékes virágzással, legfeljebb 0,8 cm átmérőjűek, fürtökben gyűjtenek össze, amelyek tömege nem haladja meg a 100 g -ot. Az erdei szőlő májusban virágzik, a gyümölcsök szeptemberben érnek. Az alfaj szárazságálló, hidegtűrő, ritkán érinti a filoxéra és a gombás betegségek. Kertészetben használják, de főleg a déli régiókban. Könnyen keresztezi a termesztett szőlőfajtákat, a szelekció eredményeként meglehetősen sok hibridet és fajtát kaptak.

Alkalmazás

Az erdei szőlőt főzéshez fűszerek, savanyúságok, befőttek, zselék, mazsola, ecet és borok készítéséhez használják. A bogyókat a népi gyógyászatban is használják. Nagy mennyiségű szerves savat (citromsav, almasav és borkősav), dextrózt, pektint és más hasznos anyagokat tartalmaznak. A magvak zsíros olajban gazdagok, egyes országokban helyettesítő kávét és étolajat készítenek belőlük. A gyümölcs fogyasztása jó a székrekedéshez és más bélproblémákhoz. Ha helytelenül kombinálják, gyomorproblémákat okozhat.

Növekedési feltételek és ültetés

Az erdei szőlő helyének jól megvilágítottnak és védettnek kell lennie a hideg, szúró szelektől. A szőlőt a kerítés, a ház fala vagy a déli oldalon található melléképület közelében foglalhatja el. A talajok lehetőleg vízelvezettek, lazák, termékenyek, víz- és levegőáteresztőek, mérsékelten nedvesek. A nehéz, agyagos, tömörített, vizes, száraz és vizes talaj nem alkalmas.

Mielőtt elkezdené ültetni az erdei szőlő palántákat, megfelelően elő kell készítenie a talajt. A szegény talajokat szerves anyagokkal és ásványi anyagokkal trágyázzák. Az ültetés kora tavasszal és ősszel is elvégezhető. Az ültetőgödröket előre elkészítik: tavaszi ültetésre - ősztől, őszi ültetés során - néhány héttel a tervezett ültetés előtt. Az ültetőgödör méretei 50 * 50 cm, további 10-15 cm - vízelvezetéshez (törött tégla, kavics, zúzott kő vagy durva homok).

A vízelvezető tetején halom képződik a felső termékeny rétegből, humuszból és homokból álló talajkeverékből. A talajnak lazanak és megtermékenyítettnek kell lennie, ez kényelmet biztosít a gyökérzet fejlődéséhez az élet első éveiben. Célszerű 200 g szuperfoszfátot, 200 g káliumsót és 40 g ammónium -nitrátot hozzáadni a gödör fektetésére előkészített talajkeverékhez. A műtrágya mennyisége a talaj termékenységétől függően változik.

A szőlőpalánták ültetése az újonnan előkészített lyukba nagyon nem kívánatos, mert amikor a föld elkezd leülepedni, akkor mélyen a mélybe húzza a fiatal növényt, ami meglehetősen kellemetlen következményekhez vezethet. A palánta ültetése után a gödörben lévő talajt tömörítik, az öntözéshez lyukat képeznek és bőségesen megnedvesítik. Javasolt a talajtakaró fedése. Ne felejtse el a támogatást, enélkül a szőlő nem tud normálisan fejlődni, érzékeny lesz a különböző kártevők inváziójára és a veszélyes betegségek legyőzésére.

A betegségek és az ellenük folytatott küzdelem

Az erdei szőlőt károsító súlyos betegségek egyike a penész vagy a peronoszpóra. Károsíthatja a növények összes föld feletti részét. Korai beavatkozással a lombozat alaktalanná válik olajos foltokkal, amelyeket később pókhálószerű virágzás borít. A jövőben a foltok barna színt kapnak, majd kiszáradnak és leesnek.

A betegség hasonló jelei megjelennek a rügyeken, a petefészkeken, a virágokon és a bogyókon. Leggyakrabban a betegség a nem megfelelő gondozás és a talaj és a levegő magas páratartalmának eredménye. A kártevők elleni küzdelemben a gyógyszerekkel való permetezés hatékony, például Aksikhom, Kurzat, Khom. A feldolgozást kétszer hajtják végre a virágzás előtt (2 hetes időközönként). Szintén nem tilos a réz -oxi -klorid 0,3% -os oldatának használata. Fontos megjegyezni, hogy a betegséget könnyebb megelőzni, mint megszabadulni. Időben történő permetezéssel elkerülhetők a károk.

A szőlő veszélyes betegségei közül meg kell jegyezni a lisztharmatot vagy a lisztharmatot. A lisztharmat által érintett növények leveleit fehér virágzás borítja, fekete pöttyökkel, és a hajtások foltosak. A betegség megjelenése a gyümölcs érésekor repedésekhez és specifikus szag megjelenéséhez vezet. Általában a betegség száraz és meleg időben nyilvánul meg, vagy az aszálytól a páratartalomig tartó éles változás után, sok régióban ez júliusban vagy augusztus elején következik be. Megelőző intézkedésként 10-12 napos időközönként ajánlott a szőlőt 1% -os kolloid kén oldattal kezelni. A permetezést 2-3 héttel a bogyók teljes érése előtt leállítják. A lisztharmat elleni küzdelemben a 10% -os karbamid oldat hatékony.