2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41
Alpesi ribizli (Latin Ribes alpinum) - bogyós kultúra; az egres család (latin Grossulariaceae) ribizli nemzetségének képviselője. Természetes módon előfordul a Kaukázusban, Észak -Afrikában és Törökországban, valamint az európai országokban és Oroszország európai részében. Jellemző élőhelyek a vegyes erdők, a napos rétek, az erdőszélek és a part menti területek. 1588 -ban vezették be a kultúrába.
A kultúra jellemzői
Az alpesi ribizli lombhullató cserje, legfeljebb 1,5 m magas, sűrűn leveles kompakt koronával. A levelek kicsik, sötétzöldek, fényesek, háromkaréjosak, meglehetősen merev sörték borítják. A hátoldalon a levelek simaak, csupaszok, világoszöldek. A virágok zöldessárga színűek, mirigyes sörtékkel ellátott lábakon ülnek, racemózus virágzatban gyűjtenek. Gyümölcse rózsaszínű vagy piros bogyós, lisztízű, legfeljebb 0,8 cm átmérőjű.
Az alpesi ribizli májusban virágzik (általában 10-12 napon belül), a bogyók júliusban vagy augusztusban érnek (az éghajlati viszonyoktól függően). A ribizli figyelembe vett fajtája szerény a talajviszonyokhoz, a cserjék szabadon fejlődnek még a sziklás területeken is, ezért gyakran használják ilyen területek díszítésére. Az alpesi ribizli bogyók ehetők, frissen és konzervként is jók.
Űrlapok
Az alpesi ribizlinek számos formája van, amelyek különböznek a bokor és a levelek alakjától. A legnépszerűbb formák a következők:
* Aurem - törpe forma, amelyet alacsony cserjék képviselnek, széles koronával és arany lombozattal. Virágai halványsárgák, sok, rövid ecsetben gyűjtötték össze. Rubin bogyók, kifejezett íz nélkül, gyakran teljesen íztelenek.
* Pumila - legfeljebb 1,5 m magas cserjék képviselik, széles koronával. Lassú növekedésben és jó télállóságban különbözik. Termése az ültetés utáni ötödik évben kezdődik. Széles körben használják a díszkertészetben. Könnyen szaporítható zöld dugványokkal, a gyökeresedési arány 80-90%.
Növekedési feltételek
Az alpesi ribizli aktívan virágzik és fejlődik a napos területeken. Könnyű áttört árnyék lehetséges. Annak ellenére, hogy a vizsgált faj a talajviszonyokhoz képest szerény, a legjobb a laza, termékeny, vízelvezetett, levegő- és vízáteresztő szubsztrátok, amelyek semleges vagy enyhén savas pH-jú reakcióval rendelkeznek. Az alpesi ribizli nem tolerálja azokat a területeket, ahol állóvíz van, vagy tavasszal olvadt víz. Nehéz agyagos, erősen savas, vizes és szikes talajok.
Reprodukció
Az alpesi ribizli magvakkal, rétegezéssel és dugványokkal szaporodik. Az utolsó módszer a leghatékonyabb. A dugványokat az első rendű éves hajtásokról vagy ágakról vágják le. Az optimális vágási hossz 20-25 cm A dugványok a hajtás tetejéről vághatók, könnyen gyökeret is eresztenek. Minden vágásnak több jól fejlett rügynek kell lennie. A gyökeresedéshez a dugványokat humusz- vagy komposzt-, szuperfoszfát-, fahamu- és mosott folyami homokkal töltött gerincekbe ültetik.
Fontos, hogy a dugványokat közvetlenül a vágás után ültessük, ilyenkor a túlélés mértéke nő. Nem tilos a dugványokat heteroauxin vagy más növekedést stimuláló oldattal kezelni, ezek felgyorsítják a gyökeresedési folyamatot. A dugványokat ferde helyzetben ültetjük, 1-2 rügyet hagyunk a talajfelszín felett. A sikeres gyökeresedés gondos gondozást igényel: öntözés és gyomok eltávolítása. A dugványokkal szaporított fiatal növényeket a következő év őszén vagy tavaszán állandó helyre ültetik át.
Az alpesi ribizlit gyakran rétegezéssel szaporítják. Ehhez a talajfelszínhez közelebb fekvő hajtásokat előkészített barázdákba fektetik, fakapcsokkal rögzítik, leöntik és öntözik. A dugványok gyökeresedési ideje közvetlenül függ az öntözéstől és az éghajlati viszonyoktól. Általános szabály, hogy a rétegek közelebb gyökereznek az őszhez, majd elválaszthatják őket az anyabokortól, és átültethetik őket egy állandó helyre. A transzplantációt elhalaszthatja a következő évre.
A vetőmag szaporítását ritkán használják. Tavaszi és őszi vetés is lehetséges. A tavaszi vetés során azonban szükség van a vetőmag rétegződésére, amely abból áll, hogy hosszú ideig nedves homokban, alacsony hőmérsékleten tárolják, például hűtőszekrényben. A palántákat gondosan kell ápolni, ha a termesztés néhány bonyolultságát nem tartják be, nem fog működni, ha erős és egészséges palántákat kap. Az így nyert növényeket 2-3 évre állandó helyre ültetik.
Ajánlott:
Alpesi Mandzsetta
Alpesi mandzsetta a Rosaceae család egyik növénye, latinul ennek a növénynek a neve így hangzik: Alchimilla alpina L. Ami magát az alpesi mandzsetta család nevét illeti, latinul így lesz: Rosaceae Juss. Alpesi mandzsetta leírása Az alpesi mandzsetta évelő növény, magassága öt és tizennyolc centiméter között ingadozik.
Alpesi Rezuha
Alpesi rezuha (lat. Arabis alpina) - hegyvidéki területeken növekvő évelő, örökzöld növény, amely a káposztafélék (Latin Brassicaceae) családjába tartozó Rezuha (latin Arabis) nemzetségbe tartozik. A szétterülő növény gyorsan tömör párnákat képez a görbült bazális levelek rozettáiból, amelyeket tavasszal fehér, vagy rózsaszínű, 4 szirmú kis virágok sűrű szőnyege borít.
Alpesi Csúszda - Hegyvidéki Táj Az Országban
Az alpesi csúszda vagy sziklakert a tájtervezés része. Hegyvidéki tájat utánzó dombos terület, ahol az alpesi övre jellemző növényeket termesztenek
Dühös Ribizli Ribizli Tekercs
A görbe ribizli levélféreg mindenhol él, és nagyon részleges a bogyós növényekhez. Leggyakrabban károsítja a ribizlit, a kökényt, a hegyi kőrt, a különféle gyümölcsnövényeket, a vadrózsát és a galagonyát. Fenyő, mogyoró, homoktövis, nyír, tölgy, vörösfenyő, borbolya, valamint kőris, nyár és juhar nem kerülik el a figyelmét. Annak érdekében, hogy a káros hernyók pusztító tevékenysége ne eredményezze a termés nagy részének elvesztését, ezeket a falánk parazitákat aktívan le kell küzdeni
DIY Alpesi Csúszda
Alpesi csúszda - a tájtervezés tárgya, amely a természet egy sarka, amely utánozza a hegyi tájat