2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41
Tollas fű (latin Stipa) - a gabonafélék családjába tartozó sűrű gyepes évelő növény.
Leírás
A tollfű egy rövid rizómás lágyszárú évelő növény, amely meglehetősen merev levelekből álló csokrokat hoz létre. Ezeket a leveleket gyakran miniatűr csövekbe tekerik, és némileg a drótra emlékeztetnek.
A tollfüves virágzat pánikszerű, és e növény tüskéi egy kis virágot tartalmaznak. Általában két fedőpikkely van, míg a külső virágpikkelyek hosszú napellenzőkké alakulnak, amelyek viszont meglehetősen szorosan összekulcsolják a gyümölcsöket.
Ez a nemzetség mintegy háromszáz fajjal büszkélkedhet.
Ahol nő
Tollfű megtalálható a nyílt száraz dombokon, valamint a pusztai réteken (kezdetben ezt a növényt általában kizárólag sztyeppnek tekintették!), Köves helyeken és sziklákon. És szinte egész Európa területén nő, valamint hatalmas bolygónk minden extratropikus övezetében!
Használat
Általában nem elfogadott, hogy a tollfüvet takarmánynövényként vegyék fel (bár egyes fajtái még mindig kiváló takarmánynövények és kiváló legelőtáp az állatok számára), ezért azokon a területeken, ahol túlnyomórészt különböző réti növények találhatók, gyomnak számít. Azonban egy meglehetősen gyenge gyökérzet nem teszi lehetővé, hogy aktívan elterjedjen a hosszú távú jó gyepű területeken.
Ezenkívül a tollfüvet nem szeretik, mert a növekedési időszak vége után a gombák fejlődési folyamata elkezdődik a rizómákban, amelyek enzimeket választanak ki, amelyek savanyítják a talajba. De a pusztai talajok tollfűje tökéletesen védi őket a számukra romboló széleróziótól, ráadásul még hozzájárul a fekete talaj fokozatos felhalmozódásához is!
A tollas fűben gazdag legelők legeltetése a nyár második felében az úgynevezett "tollfüves betegséghez" vezet - lényege abban rejlik, hogy ennek a növénynek a szőnyegei könyörtelenül belemélyednek az állatállomány bőrébe, ezáltal gyulladását provokálva. A széna betakarításakor pedig azt is fontos biztosítani, hogy tollfű ne essen bele!
A tollfű néhány fajtáját papír előállítására használják, és értékes alapanyag a különféle anyagok (köztük a műselyem) szövéséhez.
A tollfű megtalálható a népi gyógyászatban - mind gyökereit, mind fűjét (leveleit és szárait virággal) használják. Egyébként a régi időkben a hagyományos gyógyítók meglehetősen sikeresen használták a tollfüves gyökerek főzetét mindenféle bénuláshoz! Ennek a növénynek a tejben elkészített főzete jól használható a golyva kezelésére - a leszűrt húslevest szájon át kell bevenni, és magát a gyógynövényt borogatásként használják.
De dísznövényként a tollfüvet gyakorlatilag nem termesztik, pedig szép és hatékony a maga módján! De ugyanakkor nem olyan ritkán használják ikebanokban!
Növekedés és gondozás
A tollfüvet biztonságosan csomókba lehet ültetni minden nyílt területen - mind a kertekben, mind a pázsiton, miközben fontos gondoskodni arról, hogy a termesztésére szánt talaj jól legyen vízelvezetve.
Ez a növény nem igényel különös gondosságot, és a tollfű szaporodása szinte minden esetben magvak segítségével történik. Ennek a növénynek a magjai általában önmagukban terjednek, miközben nagyon eredeti módon terjeszthetik őket: a legtöbb fajtában a magok meglehetősen tisztességes hosszúságú, pattanásos, serdülő hálókkal vannak felszerelve, és ezek a hálók kiváló repülőgépek amely lehetővé teszi a magvak nagyon lenyűgöző távolságok szórását!
