Homéria

2024 Szerző: Gavin MacAdam | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:41

Homéria (lat. Homéria) - virágzó kultúra; az Írisz család nemzetsége. Dél -Afrikát tartják szülőföldnek. A természetben a növények száraz talajon és réteken találhatók. Jelenleg a nemzetségnek 40 faja van, amelyek elsősorban Dél -Afrika délnyugati részén nőnek. Oroszországban csak egy fajt termesztenek - Homeria Brainian, vagy domb (lat. Homeria collina).

A kultúra jellemzői

A Homériát legfeljebb 70 cm magas növények képviselik, száraik tövében egy levél van, vékony lemezzel, és hosszú hüvelyben (amely magában foglalja a szárot). A levelek lándzsásak, hosszúkásak, keskenyek, zöldek. A burgonya kerek, 3-4 cm átmérőjű, szürkésbarna vagy barna színű, sűrű rostos pikkelyekkel borítva.

A gyökerek két típusból állnak: a régi gumókból fonalas és vékony gyökerek térnek el, a helyettesítő gumókból - húsos és vastag gyökerek. Ez utóbbiak a tenyészidőszak végére elhalnak. A virágok közepes méretűek, sárga, sárgabarack, őszibarack vagy piros, 3-4 darab racemózus virágzatban. A legelején a virágok bőrös sűrű levelekbe vannak csomagolva. A gyümölcs háromsejtű, polispermás, hosszúkás alakú kapszula.

A növekedés finomságai

A homéria fénykedvelő kultúra, de félig árnyékos, szórt fényű területeken jól fejlődik. A helyszín lehetőleg nyugodt, a nemzetség képviselői negatívan viszonyulnak a hideg és szúró szelekhez. Homéria számára nem alkalmasak az alföldek, a nagy cserjék és sűrű koronájú fák közelében található területek, valamint azok a területek, ahol egy évvel korábban dáliát termesztettek. A dáliák egyébként némi hasonlóságot mutatnak Homériával, különösen az ellátásban.

A szóban forgó kultúra talajai kívánatosak könnyű, vályogos, gazdag, áteresztő, közepesen nedves, jól megmunkált. Nem ajánlott a Homeria ültetése ugyanazon a helyen több mint két éve egymás után, különben a növények gyengén nőnek és rosszul virágoznak, ami összefüggésben áll a különböző betegségek és kártevők talajban való felhalmozódásával. A dáliákhoz hasonlóan a homériai százszorszépek is intenzíven alakulnak ki a tenyészidőszak elején, ezért ültetéskor nagy mennyiségű nitrogén műtrágyát juttatnak a lyukba, ebben a pillanatban kálium- és foszfortrágya is szükséges. A kijuttatott műtrágya mennyisége a talaj termékenységétől függ.

Ősszel előkészítik a Homéria helyét, gondosan kiássák, meglazítják, szerves anyagokat vezetnek be, például rothadt trágyát vagy komposztot és foszfor-kálium műtrágyákat. A savas talajokat előzetesen meszelik (ősszel is), 1 négyzetméterenként 300 g meszet adnak hozzá. A szárhagymát április harmadik évtizedében - május első évtizedében - ültetik, ami nagymértékben függ az éghajlati viszonyoktól. A gumók ültetési mélysége 4-5 cm. A növények közötti távolságnak legalább 10-15 cm-nek kell lennie. Ezzel a sémával Homeria jól érzi magát.

Reprodukció

A homériát vetőmaggal és vegetatív módszerekkel szaporítják. A mag módszerét ritkán használják. A maggyűjtést június második - harmadik évtizedében végezzük, míg a vetést szeptember közepén, palántaládákban, zárt meleg helyiségben végezzük. A palántákat október közepén szedik. A fiatal és felnőtt növényeket tavasszal nyílt talajba ültetik, de a fagy elhagyása után.

Az így nyert Homérosz első virágzása csak a negyedik évben figyelhető meg. Fontos megjegyezni, hogy június harmadik évtizedében a növények légi részei kihalnak, majd elkezdik ásni a gumókat. Homokba rakás előtt a gumókat megtisztítják a talajtól. A Homeria vegetatív szaporítását a hagymák tövében képződő hagymák végzik.